Áldás,
békesség!
Ünnepeljünk
együtt! Az első gyülekezet (tankönyv 104-105. oldal)
Amikor Jézus
áldozócsütörtökön visszatért az Atyához, ahonnan karácsonykor hozzánk érkezett,
megígérte, hogy elküldi maga helyett a Szentlelket.
A Szentlélek
húsvét után 50. napra meg is érkezett a tanítványokhoz Jeruzsálembe, abba a
házba, ahol együtt várták imádkozva.
A Szentlélek
megbátorította őket, hogy kimenjenek a nép közé hirdetni az evangéliumot.
Akik
hallgatták őket azt tapasztalták, hogy mindenki a saját nyelvén hallja az
apostolokat, pedig más-más nyelvű helyekről érkeztek Jeruzsálembe ünnepelni.
Péter bátran
prédikált a feltámadott Jézus Krisztusról, és a Szentírásból bizonyította, hogy
Jézus
Krisztus a megígért szabadító, a messiás.
„Amikor ezt
hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a
többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt:
Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében
bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az
ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív
magának az Úr, a mi Istenünk. Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így
kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! Akik
pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy
háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ők pedig kitartóan részt vettek az
apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.
Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt.
Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat
és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.
Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és
amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az
ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról
napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (Apostolok cselekedetei 2,
37-47)
A templomban
egy szívvel és egy lélekkel imádkoztak.
Ez az egyik
jele, hogy egy Lélek köti össze a Jézushoz tartozókat.
Akármilyen
nézeteltérés támad is közöttük, Isten Lelke megegyezésre indítja őket.
A kenyeret
házanként törték meg, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben.
Jézus az
utolsó vacsorán a saját megtöretett testével azonosította az így elfogyasztott
kenyeret.
Dicsérték
Istent.
Mindenért
Neki mondtak köszönetet és Őt dicsőítették.
A munkafüzet
feladatait most hagyjuk.
A pünkösdi
népszokások köszönő viszonyban sincsenek a valódi pünkösddel!
A következő
kérdésekre válaszolj:
Látszik-e a
Te életedben a Szentlélek munkája? Miben látható?
Miben
változtatnál?
Mit tehetsz,
hogy az életed vonzó legyen mások számára? (persze nem mindenki számára)
A választ
leírhatod a munkafüzet kreatív oldalaira.
A fényképét
küldd el a szokásos módon!
Isten
Szentlelkétől megáldott ünnepet kívánok!
István bácsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése